Imádom, amikor a halott nyuszimat lájkolják Facebookon a tájékozott ismerősök.
Ez olyan, mint a halál, vagy a vastagbél tükrözés: egyik nap sem tűnik alkalmasabbnak rá, mint a többi.
"Szóljon bárki, mehetünk együtt! Hogy ott legyünk saját miattunk is! "
Hát mi másért akarnánk valahol ott lenni, ha nem saját miattunk?
Van a természetben önmagában ronda táj?
Vagy csak a fém oszlopok, félbehagyott vagy feléig pusztult emberi nyomok, civilizációs törmelékek, nejlonmaradékok és rossz szabályok, amik egy tájat tönkretesznek?
Felzárkózás
Állok Angyalföldön a buszmegállóban, magam elé beszélek, és azt mondom, hogy a kurvaélet bassza meg. Korábban azt figyeltem, hogy a budapesti populáció 80%-át ilyen emberek teszik ki. A tömegközlekedés ritmusát és hangulatát ők határozzák meg. Vagyis mi.
A mudrák kitartása közben termelési filmeket nézek. Ezeknek a hossza ideális a 2+4 perces időtartamokra, ráadásul az ömlő fekete-fehér búzaszemek látványa és a pozitív üzenet ("Magyarország jobban teljesít" - 1939) oldja a stresszt és ideális az agyintegrációhoz.
Ma ajánlottak nekem egy Habony Árpád nevű nyulat befogadásra. (Nem vállalok már használt nyulat, sok vele a kín meg a dráma.)
Ha más nem, a kineziológia legalább szellemileg leköt. A módszerek nem segítenek, hanem foglalkoztatnak.
Öt nap választotta el a Papa születésnapját az enyémtől. Ilyenkor egy héten kétszer ettünk rántott sajtot.