Az "ezt nem tehetem magammal" kezdetű kapcsolatok végül mindig elindulnak.
Ez a valami, amire az emberek szeretik azt mondani, hogy spontaneitás, de valójában csak megbízhatatlanság - ez a konzervatív megnevezése, még a 20. századból emlékszem rá.
Sokféleképpen lehet aludni, vagy egyedül készülni egy korán induló repülőhöz, hívást fogadni, ételt kiválasztani az étlapról, vagy szemérmesen a fürdőszobába indulni. Ahhoz fogok tartozni, akinek a magánya a legjobban hasonlít az enyémhez.
Felkészülés! Meglepetés! Védekezés!
Óvszer az uzsonnás zacskóból!
Esetleg egy keresztény családok tárgykultúrájára jellemző kötött erszény, vagy horgolt szütyő lehetett volna jobb, rajta valamelyik idősebb testvér monogramjával.
Nem tudom, olyan-e inkább, mint egy kisbaba, vagy olyan, mint egy növény (hogy növény, az szinte egészen biztos, a neve is erről tanúskodik), de úgy tud ráfonódni az emberre, olyan természetesen mászik és tapad, olyan könnyű és olyan fogalmatlan, hogy előre rettegek, mikor fogja a fejemet széthasítani a közelgő csecsemő üvöltés.
Sosem bírtam ezt a kollégiumi tempót, de kénytelen voltam ráírni a zabtejre a nevem. Most van egy Juli nevű zabtejem. Szegény!
Lehetetlen
Megittam a kávét, úgyhogy sikerült imitálnom, hogy figyelek.
Két kávénál már orvosi felügyeletre szorulok, szóval nincs az a kávémennyiség, ami mellett pont oda tudok figyelni.
Pont nincs olyan állapotom, amiben figyelni tudnék.
De dolgozom rajta, hogy ne látsszon.
Ha szerencsém van, sikerül pont annyi kávét inni, hogy élesen kikerüljem mások figyelmét.
- Mindenesetre jó szórakozást a némettel!
- Még él a nagypapája, biztos nem fogjuk megérteni egymást.
Gyereknek lenni is felnőtt-lét, mert úgy kell gyereknek lenni, hogy nincs más választás. Csak gyereknek lehet lenni, és felnőttként kell viselni - és a felnőttségnek is ugyanez a nehézsége.
Hétvégi rituálék
Péntek: szervezés
Szombat: minden másképpen van
Vasárnap: dolgok tisztázása és eszmélés, hogy lejárt az idő.