Kitört a 20 fok, és a németek már klaffognak a papucsaikban, naptej szaguk van, éretlen dinnyét esznek, koktéloznak, úgy csinálnak, mintha augusztus 7-e lenne.
Szólj hozzá!
Hogy a világ a különleges, vagy én, nem tudom, de mindent fantasztikusnak tartok. Vagy csak még keveset láttam. De a legunalmasabb dolog is érdekes, pl. hogy hogy engedheti az Isten, hogy legyen unalom. Mindig lesz min elmélázni.
Dehát ez mocsár! Sáros, nyákos, süppedő földréteg. Vonzó konzisztencia, de ki az az őrült, aki rálépne erre a talajra? Apámmal nézzük, benne erősebb az állag, a jelleg iránti érdeklődés, mint az evidencia: ez süllyed. Képes művészettörténészként viszonyulni a mocsárhoz is, és én kevés vagyok, hogy figyelmeztessem: az isten szerelmére, vegye már le a szemét a mélységről, adja át magát a konvencióknak, kerülje el a veszélyt és óvja meg szeretteit. A nézelődéssel és csodálkozással húzzuk az időt, én pedig a természet törvénye szerint süllyedni kezdek. Ő tovább vizsgálódik. Iszonyú. Most aztán kapálózhatok. És meglepő, hogy vége. Pont a sárban ér véget. Ez a süllyedés az én halálom lesz, nekem készült, és teljesen mindegy, ki a felelős. Rámzárul a saját sors, művészettörténész szemmel még szép is lehet.
álmok a nyíló és záródó világból
Grúziában ájultan fekszenek a kutyák az utcán, némelyiknek van chip a fülében, azok be vannak oltva, de mégis szomorúak. Sokasával alszanak a földön, oldalirányba megdöntve és ellapulva, mint az összedobált zsákok, átadva magukat a végső elkeserdésnek, valami ólmos fáradtságnak, amilyet eddig csak emberen láttam. A sofőrök zordak, a Balkán, ne higgyen senki Kusturicának, nem vidám hely, láttam iskolás lányt is sírni. Az autók fele hiányzik, így brummognak és süvítenek, jobbról-balról behorpadva, mintha nem lenne holnap. Úgy vezetnek, mint akik oda akarnak érni, és annak horpadás lesz a vége, de belefér, nem panaszkodik senki. A szomszédasszonyok eleinte sötéten néznek, mintha még élne a Szovjetunió, aztán a hét végére megenyhülnek.
Buda Péter, végünk van
Friderikusz Sándornak halálfélelme van, már harmadszorra hívta meg a nemzetbiztonsági szakértőt, ül vele szemben tágra nyílt szemekkel, és a háborúról hallgatja, nemcsak az ukránról, hanem ami előttünk áll, és értetlen az emberiség pusztulásával szemben, nem akar a szakértőnek hinni, de senkinek sem hisz jobban, mint ennek a fegyelmezett embernek. Még egy szebb, jobb, civilizáltabb világot képzelt el, ami a szeme előtt porlad most szét, és aminek pusztulása ellen már a független média, a polgári jóakarat és pedagógia sem képes fellépni. A kírzis itt van, megérkezett. "Mi lesz velünk?" - kérdezi Friderikusz. "Maga nagyon okos ember, tájékozott, felkészült, szakmailag kifogástalan, és az értékrendje is a helyén van. Nem tudna minket megmenteni?" Szívesen meghívja negyszedszer is, ha ezen múlik.
Ha a művészek maguk nem is mind neurodivergensek, a művészet tiszta neurodivergencia. A megértés reményében művészek helyett művészettel veszem körül magam.
Ruhedirekt
A Ruhedirekt temetkezési szolgáltatás. Kegyelet és kapitalizmus. Hogy pihenj gyorsan és hatékonyan, nyugodj békében szorgalmasan és mielőbb, mélyen.
De jó
- Szia.
- Szia. Te itthon vagy?
- Igen.
- De jó, és jól vagy? Én kutyával vagyok. Épp masszázsra megyek, szeretem a masszázst. Remélem, te jól vagy!
- Örülök, hogy találkoztunk.
- Nagyszerű volt, igen. Aztán, majd szólj, ha itt leszel, megihatunk egy kávét.
- Itt vagyok.
Kár értem!
Ha magamnál vagyok, továbbra is sziporkázom, szóljunk a pajzsmirigy istenének, hogy nem érdemes engem ilyen alacsony energiaszinten tartani!