Mi vagyunk az univerzum Észak-Koreája, nem tudjuk, miben veszünk részt, senki sem világosít fel. Korlátoltak vagyunk és jóhiszeműek, elfogadjuk a szabályokat. Lehet, hogy ki vagyunk használva. Az is lehet, hogy gyermeklétben tespedünk, és azt hisszük, ilyen mindenhol. De a részvétel a fontos, nem a győzelem.

Remélem, sajnálsz! Augusztusban, az új lakásban majd aludhatok nálad? Fotózhatlak egy vörösborral teletöltött kádban? És magassarkúban, donáldkacsában? Utazunk? Készíthetek rólad erotikus rajzot és közzé tehetem az engedélyed nélkül? Nem látszol! Lehet veled regresszív anya-fantáziám? Pornó? Mamácska, mellecske, tejecske, merre szalad  a kiskecske? Küldhetek képeket hajnalban felhúzott pisztolyokról? Lehetek explicit? Kinevethetlek? De tisztellek! Lehetek határtalan, gátlástalan határátlépő? És átjössz, ha lefőtt a kávé? Az éjfélkor lesz. És csak ma jó.

- Na jó!

- Felszívod majd a kokaint a farkamról?

- Azt nem. Ne haragudj, engem nem így neveltek.