Nehéz elfogadni, hogy kis számú társsal, limitált számú élőhelyen éljük le az életünket. Ez a kevéssel fenyegetés figyelmeztet mindennek a végességére. Ezt jó lenne soknak tartani. Az érettség mérhető; ha valaki azt mondja, nem kell neki tíz ház, az a barátom, vagy egy életre a társam lehet. Figyelem, ez kitüntetés, nem büntetés!

Patológus utca

[Pattogós utca]

Azt álmodtam, hogy egy nagyobb társaság gyűlt össze, vendégek, akik rám vártak, köztük F. P. Amikor visszaérkeztem, és eleve számonkért a várakozó társaság a távollétem miatt, F. P. mindenki előtt azt mondta, hogy "Te meg mély árkot vájtál belém". Ami jobb napokon azt is jelenthetné, hogy "Hatással voltál rám", de sajnos azt üzente vele elég határozottan, hogy "Te mindenkit tönkreteszel". Még csak a szívemhez sem kaptam a megszégyenítés hatására, hiszen tudtam a lelkem mélyén, hogy az árok, amit másokba vájok, nemcsak mély, de ártalmas, fölösleges és ijesztő, és szükség volt rá, hogy ez közönség előtt is elhangozzon, hogy megértsem, mekkora volt a tét eddig is, és életem hátralevő részében esetleg fegyelmezzem magam, és ne vájjak sehova semmit, vagy ha nagyon muszáj, csináljam a négy fal között.

Múlt hétten ettem fürjtojásból készült apró, pici tükörtojásokat, jártam két kispesti, egy pesterzsébeti és egy rákoscsabai iskolában, a hétvégén nyulat sütöttem, kaptam két csokor virágot, egy különleges zoknit, egy könyvet és ígéreteket, továbbá elkészült két kép kerete is. A hasonmásverseny elmaradt, a születésnapomon végül a lemondó üzenetekből rendeztünk felolvasást, de szerencsére így is volt kinek. A barátaim élvezték egymás társaságát, én pedig köszönöm a rengeteg különleges gyümölcsöt Viktornak, aki nem tudhatta, hogy a fruktózra is érzékeny vagyok. A kókuszdión mindenki kiélhette a szadista hajlamait valamivel éjfél előtt.