Ha még egy férfi elmondja, hogy azért szereti jobban a macskákat, mert függetlenek, hozzáláncolom magam.

Már akkor gyanakodnom kellett volna, hogy a többszörös díjnyertes kutyaorr-szoborépítő művésznél más nő is van a szekrényben, amikor észrevettem, hogy két irányból szólt nála a zene: szólt egy a szobában és bejött valami a konyhából, és amikor rákérdeztem, kiderült, hogy észre se vette, kényelmesen üldögélt a diszharmóniában. Pedig külön-külön mindkét zene jó volt, semmi baj nincs az ízlésével. Aztán kiderült számomra, hogy én voltam a konyhába beosztva és a másik nő a szobába. Mint amikor óvodában megbeszélte a Frenreisz Zsófi meg a Libor Dani, hogy összeházasodnak, de mehetek velük, és lehetek a szakácsnő. Ez sok évig kísértett, aztán tizenöt évig nem, és most újra kezdődik, és az idejétmúlt libikóka helyett kezdhetek újra a háromszög csúcsán egyensúlyozni.

"Kicsiny néped csapásait elégeld meg immár!"

Mindenki egy okos fasz.

Sajnálom, hogy le kell mondanom a fiúról, aki kutyák orrából csinál szobrot, de nem lehet minden az enyém, ami érdekes ezen a földön.

Visszasírok mindent, amit a tornataráok mondtak, hogy vissza fogok sírni.

F. P.: A tornatanárok visszasírt intelmei vagyok.

Á: Én pedig a makacs rugalmasság!