Ha egy szép és okos kutya fideszes családnál lakik és velük fényképezkedik, az fideszes kutya?

A csésze tea az íróasztalon az irodalomkedvelők attribútuma, akik elfogadják az öregedést. Aki ír, az kávét iszik vagy láthatatlan marad. A műkedvelőknek az írás egy hangulat. Az írónak kényszer.

Ellenőrizd a hirdetésed akusztikáját!

[statisztikáját]

Az első generáció, amelyiknek a fiatalsága gazdagon lett dokumentálva. Ezért azt hittük, ők nem halnak meg soha. 

Gyerekkoromban, bár senki nem kérte, szorongásból elkezdtem összeírni minden nap, hogy mit ettem. Egy füzetbe írtam, amiben kacsák voltak, és a füzetet a listaírás iránti tiszteletből elöl tartottam, pedig sok kellemetlen pillanatom származott belőle: elhűlt osztálytársak, röhögő érzéketlenek.

Talán azt is reméltem, hogy a leleplezések alkalmával még valakiről kiderül, hogy felírja, mit evett, hogy megtudom, hogy valahol van egy listaíró szabadkőműves páholy, aminek tagja lehetek. Ez a páholy most életre kelt a táplálkozási problémák nyomán szerveződő Facebook csoportokban. Már nem számít különlegesnek az étkezési napló, és exhibicionizmusnak, ha elöl tartom. Sőt, az úgynevezett tudatos élet egyik alapvető kívánalma lett. Azóta képtelen vagyok naplót vezetni, ez is csak egy újabb bürokratikus kényszer, aminek addig volt értelme, amíg vallási aktus volt, a fruktózintolerancián nem segít.

Egyszer bezárom az összes ablakot a gépemen, Isten engem úgy segéljen.

Milyen szelíd volt az anyám, olyan, mint a képeslapon a sípoló kismacska, az arckifejezése enyhén aggodalmas, de mégis jövőbe tekintő, bizakodó. Rögtön el is szégyellte magát, pedig még nem mondott és nem csinált semmit.

Már nincs akkora lelkiismeret furdalásom, már nem olyan kényelmes az én életem sem.

Voltunk haláll kiállításon, a végén érdekes önismereti fejezet következett, aminek a keretében megtudtam, hogy materialista-nihilista vagyok. És bár látom az elképzelés letisztultságát, meg is ijedtem magamtól, hiszen eddig azt hittem, vannak illúzióim. Most viszont úgy látom, hogy a többi anonim válaszadó ott lebeg egy felhőben, mindenki bizakodik, én pedig ülök egy fekete szénsziklán, ami csak a globális felmelegedést gyorsítja, és a halál után sem vár rám fehér függöny vagy bizakodó, könnyű felhő. Esetleg a kapuban egy kis fény, és az végül is nem kevés.