Az ablak alól hallom, hogy egy nő mikrofonba beszél, ismerteti a hely nevezetességeit. Különös az oktatás hanglejtéseit hallgatni a saját otthonommal kapcsolatban. Mint amikor Budapesten kell végigvezetni az angol turistát nyelvórán, és minden élő helyszín egyszerre halott lesz, Disneyland, makettváros, Most meg múlt időben beszélnek az utcádról. Nem az én utcám. Lementem egy süteményért, és hallom közelebbről, hogy a nő meg van fázva. Meg van fázva, és mégis elmondja a hely nevezetességeit. Erő, hit, a munkába vetett bizalom és fizetés szükséges ahhoz, hogy az ember náthásan kiálljon mikrofonba beszélni. Milyen lehetett a reggele, menniyre akart jönni, hogy nézett ki és meddig tartott, amíg összeszedte magát? Mekkora volt az ellenállás? A nadrágja szabásából és a táskájából ítélve nem olyan nagy, ez egy rendes ember, tudja a kötelességét, és ha a megfázás átlépte volna a kritikus határt, akkor pedig abban teljesített volna jól, hogy lelkiismeretesen otthon marad. A gyerek étkeztetését is megoldotta volna a nagyszülőknél vagy lett volna valami lefagyasztva. Jó, hogy vannak közöttünk megbízható emberek, akik betanulják és megosztják az emberiség történetét.