Mindig hosszabb élettel számolunk, mint amilyen lesz. Én még olyat nem ismertem, aki meglepődött, hogy még mindig él, de ha meghal valaki, mindenkit váratlanul ér.

- És van valami központi megoldás az egerekre?

- Igen, központi gyilkosság.

Benyitok az éjjeli szobába, ahol Mamika és Papa alszanak mélyen. Minden fekete, csak ők derengenek kéken és laposan a sötétségben. Olyan őskép ez, ami nem múlhat el. Az egyenletes levegővétel, a kikapcsolt reflexek is azt ígérték: ez ebben az évszázadban már így marad. A szülők alszanak, még ha hiányzik is belőle a romantika, hogy „vigyáznak a gyerekeik álmára". Nem vigyáznak, a gyerek nem tud aludni és átjön és az alvó szülők tudomást sem vesznek róla, el vannak foglalva. Ha felébrednek, nem örülnek. Ez mégis a biztonság. Nem a figyelem, hanem az állandóság. Talán a biztos rossz is biztonság, de a biztos alvás biztos, hogy biztonságos. A biztonság burkán belül tere van a negatív élményeknek, az oda nem figyelésnek, a rossz rutinnak, az intuíció hiányának is. Ez még nem a szeretet, csak a létbiztonság. Amikor nem változik semmi.

Most is beleléptem ebbe a képbe. Tehát ott vannak még.

Végre megteremtődött körülöttem a csend, amiben hallom az órámat ketyegni. Nem csak a biológiait.

A foniáternél újra tanulom a hangképzést (pedig mondtam, hogy a Mizapin rozsdásítja a hangszalagjaimat, amint abbahagyom, ismét fényes lesz a hangom). A gyakorlatok visszarántanak az óvodába, bár akkor kevesebb jelentést társítottam egy-egy szóhoz, inkább csak örültem, hogy a szóhoz kép tartozik a fejben, vagy ha még nem tartozik, most megtanuljuk.

Papa (ő 5 éve meghalt, nagyon okos volt és szerette volna, ha jobban szeretik, sosem fogyott ki a szeretetért esedezés eszközeiből, nélkülözött minden stablitást, az egyetlen biztos pont az alkohol volt).

Pipa - Az ipafai papnak fapipája van, nyelvtörő, 1. általánosban az olvasókönyv ("Olvasni tanulok") valahanyadik oldalán, sárga színű illusztrációval.

Pápa - II. János Pál, bár már Ferenc van, de János Pál tovább volt és régebben, beleolvadt a gyerekkoromba. A páűpa nekem ő marad, pedig Ferenc jobb.

Papucs - szegedi papucs, kis piros kordbársony tipegő, rajta mintákkal és fityegőkkel, pomponnal.

Patak - a Rákóczi forrás a Mátrában, éteri boldogsággal töltött el, ha ittunk belőle, már nagyon régóta ki voltam hegyezve a tisztaságra és az ásványi anyagokra.

Péntek - erről a péntek jut eszembe, ami fehér a mentális naptáramban, körülüleli a csütörtök, ami egy gyümölcsös láda 2 db banánnal és egy almával, illetve a szombat, ami kék-fehér, nonfiguratív. Kései felismerésem, hogy a napok a valóságban csak úgy léteznek, a hét felosztása hét napra és a hozzájuk kapcsolt színek - mindez akár máshogy is lehetne.

Perel - biztos van ilyen spanyol rendező

Pópa - Bodor Ádámnál jönnek-mennek a pópák és megnyalják a követ meg belegázolnak a ragyogó szemétbe.

És a többi.

Mire kellek az életnek? Mit akar általam közölni? Mit akart a költő? Minek vagyok a megvalósulása? Mit jelentek? Hogy nézek ki az Egészben? Hova vezetek? Mire vagyok használva? Mit nem tudok? Miről beszél a formám? Kinek vagyok a magyar hangja? Minek vagyok a tünete? Kinek van szüksége az atomjaimra? Mi a tanulsága a sejtjeimnek? Ki jár jól velem? Bizonyos csontozat, bizonyos észjárás, rendellenességek arzenálja - mit tanulunk belőle? Hogyan építünk rá? Lesz-e olyan következmény, aminek épp ez az előzmény kell?

- Hi , how are you doing? You look pretty and younger than your age, what is the secret?
- Using photos from 2006.

Szeretnék magammal levelezni: lényeglátó, őszinte, egyenes sorokat írok minden felmerülő nyelven, ugyanakkor barátságos vagyok és tisztelettudó és mindenkinek egy gyógypedagógus türelmével strukturálom a mondanivalóm. Még az ellenségeim is megnyalják a leveleim után mind a tíz ujjukat. 

Próbálom felidézni, hogy miből lesznek a sikeres esték:

amikor az ember egész nap erőn felül teljesített?

Vagy

amikor a rossznál is rosszabbul érezte magát, és aztán hirtelen.

Vagy,

ha eleve léha napja volt?

Vagy,

ha úgy kelt, hogy már abban a pillanatban is szerencsésnek mondhatta magát?

Már álmában jól járt?

Mert

kifújt a rossz?

Próbálom felidézni:

jó volt a reggeli, vagy reménytelen? Vagy csak volt a hiánynak egy energiája, ami az elégedettségig hajszolt?

Vagy

éppen mindegy volt, mi történik.

Nem emlékszem a szerencsés napokra, annyi félék voltak!

Szégyen a tévelygés és rostokolás miatt.

Van olyan ADHD-s ismerősöm, akinek sikerült végigolvasni a Szétszórt elmék című önsegítő könyvet, és nem vonta el semmi a figyelmét?

"nincs menekvés"

[nincs mentés]

halálon túli magyarok

ja, hogy [határontúli magyarok]

Már szerveződik az új filmművészet, ahol mindenki kövér, szakállas és sértett. A régi garnitúrában legalább voltak sovány alkoholisták is, de mindenképpen mélyebb önismerettel rendelkeztek.

Nem tehetek róla, de ahányszor elolvasom, vagy meghallom, hogy „időszámításunk előtt", mindig kikapcsol az agyam és ráborulok a szövegre vagy elkezdek magamban dúdolni valamit - pedig mennyi érdekes és fontos információhoz juthatnék, ha sikerülne ezt a beidegződést felszámolni. Ún. műveltséget lehetne szerezni.

Nem hiszem, hogy ez genetikusan meghatározott, szerintem a rossz tanárokhoz és a nagy mennyiségben belélegzett krétaporhoz lehet köze, meg hogy a tanáraink sokat panaszkodtak a rossz fizetésre, és hogy ahhoz képest mennyi krétaport kell nyelniük nekik is, akik közelebb állnak a táblához.