A műanyag itt is csúnyán öregszik.

A(z online) fizető ember prototípusa szakállas, késő-harmincas, kora-negyvenes férfi.

A csacskaságokat hitelre vásároló ember prototípusa a harmincas nő.

Az élményeket megérdemelten és elfogadottan vásárló ember prototípusa a frissen nagykorúvá lett fesztiválozó fiatal.

Okos fiatal nincs, aki gondol a jövőre - az a szülő.

A fiatalnak nem okosnak, hanem szerencsésnek kell lennie, hogy megfelelő szülei legyenek a megfelelő hitelkonstrukcióhoz.

A jövőre gondoló emberpár prototípusa a fehér blúzt (kb. 2014 óta szürke pamut trikót) viselő nő a kék inget (ez minden körülmények között kék ing maradt) viselő férfival. Aki a jövőre gondol, az nincs egyedül.

A jövőre időben gondolt emberpár prototípusa az ápolt, fehér hajú nyugdíjas pár, a kertészkedés miatti derékbecsípődéssel, de akut szívbetegség nélkül. Aki a jövőre gondolt, az nem maradt egyedül és főleg nem illik, hogy beteg legyen.

A bankok, nyugdíjbiztosítók és egészségpénztárak progresszív világképe szerint ember nem marad özvegyen, gyerekét egyedül nem neveli, az öncélú, fiatalon egyedül maradásról pedig ne is beszéljünk, mert az maga a tékozlás, gazdaságtalan és morálisan is kétséges létforma.

Magyar hirdetésekben a referencia Németország, Németországban Svájc, Svájcban pedig a 22. századi Svájc.

Leginkább az üvegből készült fürdőszobaajtóval tudnám megragadni. 

Mindenki melegítőben kel át a határon?