Amikor az ember ilyen vizsgálat előtt áll, és leírják neki nyolc oldalas nyomtatványban (idegen nyelven*), hogy a megelőző napokban mit ehet és mikor és mikortól fogyaszthat csak folyadékot és mikor kell azt a bizonyos port meginni és hány adagban és mennyi vízzel és milyen szögben tartsa a csészét, lehet-e benne kanál és még 15 perc múlva is benne lehet-e, meg kell adni az egész családi anamnézist, és be kell vallania még azokat a bűnöket is, amelyeket nem követett el - különös, hogy ugyanakkor nem számoltatják el azzal, hogy mit csinált előző este, vagy a megelőző héten, illetve az időpont lefoglalásának pillanatától, vagyis amikortól fogva az ő kezükben van, nem nézett-e pornót, nem ártott-e másoknak, miért olvasott osztrák irodalmat, miről tájákozódott, milyen volt a politikai aktivitása, jó oldalra szavazott-e, nem akart volna-e inkább a másikra, ha attól most ez a vizsgálat kihagyható vagy kevésbé nyomasztó lenne?, gondolt-e arra, hogy, hogyhogy telefonon beszélt azzal, miért pont azzal, miért mosott gyapjút, hogyhogy aznap a kék sálat vette fel, mikor ment el bevásárolni - persze akkor már magában szabadkozik az ember, hogy ezt vagy azt csak a másiknak vette, vagy magának, a vizsgálat utánra, amikor egyébként is, morálisan és egészségügyileg is egy teljesen új időszámítás kezdődik.

*Persze azt reméltem, hogy nemcsak a színvonalasabb egészségügyi ellátás, de az idegen nyelv is tompít valamit a leírt szavak erején, hogy nem lesz közvetlen hozzáférésem, hogy a fájdalom, a szövődmények és mellékhatások esélye csökken azzal, hogy a nyelv, amin korrektül közölték a kockázatokat, nem csörgedezik az ereimben, csak a felszínemet karcolja, akkor ez engem nem érint, mert épphogy értem, nem belőlem származik, imitálnom kell - de a szorongás sajnos minden nyelven zsigerig hatol, és ez az állapot elhozza a nyelv előtti, gyerekkori szenvedés ígéretét, amikor az analízis és biológiai tudás még nincs segítségünkre, a rossz elől nincs menekvés a racionalitásba, csak álmokba és intuitív módon gyakorolt önszuggesszióba.