Napsütésben könnyű terveket szőni. Csak ne esőben kellene őket végrehajtani. De minden terv valahol novemberben kell, hogy valósággá váljon. Így van kitalálva.

Az a különbség köztem és az általam ismert, vidám életművészek között, hogy ők ösztönösen kötik össze az életüket olyanokkal, akikkel együtt röhöghetnek kínjukban, nekem viszont egyedül kell.

Tegnap éjfélkor betántorgott részegen a szobámba és átadott nekem egy csomagot: egy színes szívekkel tarkított csomagolópapírba rejtett, vaskos meglepetést. Ezt neked hoztam. Ajándék tőlem! (Á, most már értem. Értem a konyhában kallódó celluxot, a csomagolópapír forgácsokat.) Utána felajánlotta, hogy majd ő kibontja a csomagot. Nem volt ideje semmilyen meglepetésnek, sem születésnap, sem karácsony nem állt küszöbön, éreztem is, hogy baj lesz. Kibontotta, egy hatalmas, kemény fedelű könyv volt a papírban, óriás 3D-s pinagyűjtemény. Minden oldalon egy magabiztos, széttárt lábú nő és egy 3D-s szemüveg a könyv belső borítóján. Megnézegettünk pár oldalt, de hamar telítődtem - ekkor egyszer csak összecsapta a könyvet és felkiáltott, hogy megvan az ajándék az öccse 20. születésnapjára! Hát egy 20 éves fiúnak elképzelni sme lehet jobbat. De jó, hogy kibontottuk, így legalább most jött ez a nagyszerű ötlet, kibontás nélkül sose jutott volna az eszébe, hogy valójában kinek való ajándék ez!

Egyik reggel félálomban azt mondta: ilyenkor nem tudok figyelni, tudod, amikor még nem ébredtem fel és hat személyiségem van.

Nem, nem tudom. Én is kótyagos vagyok reggelente, de nincs hat személyiségem.

Mint amikor Mónika a Barátok köztből felöltözött a mellrákhoz, pontosabban ahhoz, hogy elmenjen a szűrés eredményéért, irodai kosztümben toporgott feszülten a díszlet-gangon - én is így öltöztem fel ma a hír fogadására, hogy maradhatok-e még a lakásban, és ha igen, meddig, blúzban és sminkben vártam a halálos ítéletemet a karantén hátralevő részére.

Az ítélet kegyelem, újabb 2 hónap vár rám ebben a díszletben. Kimerülten lerogyok a bajor nagyszülőktől örökölt tonett székre, kiengedem a nadrágom és meglazítom a gombokat a blúz nyakánál.

"Milán elengedi Petra kezét, átadja a helyét egy mohó nagymamának."

Először el kellett gondolkoznom, melyik prófétát hívták az Ószövetségben Zsoltnak, és hogy akkor hol a Zoli, aztán rájöttem, hogy a Zsoltárok könyvét.