Az a különbség köztem és az általam ismert, vidám életművészek között, hogy ők ösztönösen kötik össze az életüket olyanokkal, akikkel együtt röhöghetnek kínjukban, nekem viszont egyedül kell.

Tegnap éjfélkor betántorgott részegen a szobámba és átadott nekem egy csomagot: egy színes szívekkel tarkított csomagolópapírba rejtett, vaskos meglepetést. Ezt neked hoztam. Ajándék tőlem! (Á, most már értem. Értem a konyhában kallódó celluxot, a csomagolópapír forgácsokat.) Utána felajánlotta, hogy majd ő kibontja a csomagot. Nem volt ideje semmilyen meglepetésnek, sem születésnap, sem karácsony nem állt küszöbön, éreztem is, hogy baj lesz. Kibontotta, egy hatalmas, kemény fedelű könyv volt a papírban, óriás 3D-s pinagyűjtemény. Minden oldalon egy magabiztos, széttárt lábú nő és egy 3D-s szemüveg a könyv belső borítóján. Megnézegettünk pár oldalt, de hamar telítődtem - ekkor egyszer csak összecsapta a könyvet és felkiáltott, hogy megvan az ajándék az öccse 20. születésnapjára! Hát egy 20 éves fiúnak elképzelni sme lehet jobbat. De jó, hogy kibontottuk, így legalább most jött ez a nagyszerű ötlet, kibontás nélkül sose jutott volna az eszébe, hogy valójában kinek való ajándék ez!