új perverzió elérhető

[új verzió elérhető]

Biztosan sok az önismétlés abban, amit csinálok. Hogyan lehetne elkerülni, hogy... Miért van az, hogy mindig... Mit lehetne tenni, hogy végre... Nem dacból mondom, de pontosan addig fogok szenvedni, amíg véget nem ér a szenvedés.

- De én mondtam, hogy szeretnék még veled találkozni, csak valami más formát kell találni ennek. Erre kell valami megoldás.

- Legyünk barátok? Tisztellek mint embert?

- Nehem!

- Nem értem, szeretői viszonyt szeretnél?

- Nem, semmiképpen, nem erre gondoltam.

- Akkor legyünk testvérek?!

A szokásos kibaszott cirkusz ez evéssel meg az alvással.

Nem, nem egy kisbabáról beszélek, hanem magamról (38).

Az idő legnagyobb részében már baj volt.

Óvatosságból elvesztettem az akaratomat.

Rossz volt az óra, de megköszöntem, mielőtt elmentem.

Végtelenül tisztességes, jámbor ága is van a családnak. Csodálom az embereket, akik értelmet találnak mindenben és azt is elfogadják, amiben nem, alávetik magukat mind az értelemnek, mind az értelmetlenségnek, mindig, aminek éppen kell. Tisztelik a kereteket, teszik a dolgukat és nem ismernek tréfát.

Minden háztartásban vannak ismeretlen eredetű aprópénzek, lengyel vagy régi litván fillérek, de nyugati pénzek is, ezek évtizedekig rakosgatódnak egyik fiókból a másikba, üvegbe, szemetesbe, aztán a szemetesből visszakerülnek a fiókokba.

Nádory doktornőnek most újra el kell számolnom, hogy nem sikerült a kapcsolat, sértődés lesz, hogy nem szülök.

Mennyi viasz kaparódott már fel az alsó középosztály szakításai közben?

Jelentős, kiaknázatlan energiaforrás.

- És... jut szembe...

- ?

- Erről még nem is beszéltünk...

- ?

- Te... 

- ?

- Te szeretnél gyereket?

- Hát igen. Azt nagyon.

- Végre sikerült! Ezt már nagyon régen akartam.

- Mit?

- Felkaparni egy érmével a viaszt az asztalról.

Zaubermaus!

A referenciaszemély miatt először azt hittem, ez azt jelenti: csodabogár, de inkább valami kis tündéri lény.