Az öreg dj-nél nincs szomorúbb mellékterméke a nyilvánosságnak, de még ennél is nagyobb részvéttel olvasok az öreg, mellőzött, számláit fizetni nem képes dj-kről. Foglalkoztatnak a bukás-történetek. A felemelkedés-történetek is érdekesek, de a bukás mindig esszenciálisabb. A halál elkerülhetetlensége miatt a bukás az egyetlen őszinte perspektíva. A halál kiszolgáltatottá tesz, még az öngyilkosság a legkisebb szégyen, az kézben van tartva, annak van aurája, végezheti úgy egy sztár. Minden más - öregedés, baleset, betegség - szinte egy egész életművet képes lenullázni. Nem művészileg, csak emberileg. Istenileg mármint. Túl emberi. A költőknek a 19. században könnyebb volt, a média és a social media sem kényszerítette őket arra, hogy ne haljanak meg.