Jaj, a legalitáshoz vezető út már megint illegális lesz.
A részvétel elmaradása eufórikus
Van abban valami felszabadító, hogy nem kell semminek megfelelni, mert egyszerűen nem vagy megfelelő. Alapvető alkatodnál, természetednél, fizikai és szellemi valódnál fogva. A lényed nem odaillő és nem alkalmas. Bármit csinálhatsz, a világállapot rezzenetlen, csak nyerni lehet, ha mégis megrezzen. Nem lehet baj.
És akkor eszembe jut, hogy egyszer valahol valaki mesélt valakinek egy lazacról, ami megártott valakinek.
legend
Itt vannak, mintha mindig itt lettek volna, mert itt is voltak mindig
Nincs menekvés, újratermelődnek a nyilasházmesterek, az ígéretes gimnazisták, a szenvedő férfiak, aggódó anyák és nagy türelmet igénylő aggastyánok. A technológiai forradalom nem segíti és nem állítja le, mi pedig nem csodálkozunk rá elégszer az atavisztikus újratermelődésre.
Minél több az anyag, annál kevésbé hasznos. Az ígéret volt maga a haszon. Minél több a tapasztalat, annál kevésbé strukturálható. Egyre több az egymást kioltó elem. 19 évesen még meg tudtam írni az önéletrajzomat, ma már bele se kezdek, inkább akkor egy új életbe.
A valakiről való sokat gondolás egyik ismérve, hogy az ember eggyel több ipszilont képzel a nevébe. Több dupla l-t, és szíve szerint a h-kat is sokasítaná, hogy könnyed lebegést adjon a nagyszerűnek képzelt ismeretlen nevének - csak azért, mert fiatal és francia.