Találgatom, hogy ennek vagy annak milyen íze lehet. Minden olyan, mint egy darab szappan, ízre és állagra is.

Túlságosan komolyan veszed a mellékösvényeidet.

Papa a szokásos, hedonista, de minden intellektuális kihívásra felkészült, római pozícióban elhever, valahol előtte, vagy alatta egy láthatatlan könyv. Rágyújt, én zsigerileg féltem, de nagyon természetes ez a cselekvés. Minden más a halált juttatná eszembe, de a dohányzás az életet. De nem veszélyes ez? - kérdezem. És érzem is, hogy egy hajszálon függ az életünk. Hálásan lélegzünk együtt az ajándékkal, hogy visszakaptuk őt - itt minden normális ebmber arra gondol, hogy mostantól óvatosnak kell lenni. Törékeny az élet. Vigyázni kell, hiszen nemrég gyógyultál ki a tüdőrákból. Mikor is? Tényleg, mikor gyógyult meg a Papa? Áprilisban?

Van, akinek minden napra jut egy csoportkép! Milyen jó dinamikájú élet lehet.

Akik éppen jól vannak, azt hiszik, megérkeztek, és tanácsot adnak annak, aki úton van.

Háromszor voltam ma a Stasi múzeumban. Háromszor!

A nem elöregedőben lévő társadalmakban meg folyamatosan üvölt egy csecsemő. Nálunk csak az öregek jajveszékelnek.

Éljen, megyünk a Stasi múzeumba!

Minden DM-ben üvölt egy külön csecsemő, vagy ez mindig ugyanaz a gyerek?