Ha hízékony lennék, ebben az élethelyzetben elhíznék, semmi kétség.
félre
- Nekem az asszociációimért fizetnek. Én ebből élek.
- Igen? Én azért fizetek, hogy asszociálhassak.
Shame-guilt-blame festival
"Stick to “I feel…” more than “You make me feel…” statements because these latter statements will probably affect defensiveness that will likely shift into a shame-guilt-blame festival."
Nem csak kifosztva
Tehát M. is és én is megint égig érő könyvespolcok tetején egyensúlyozunk, alattunk tátongó mélység, és én egyszer csak elszánom magam, hogy nem billegek többet itt fent, fejest ugrom a mélybe. Hátha mégis belátható, hátha végre talajt érezhetek a lábam alatt. Elengedem az utolsó Schillert is, többet nem bízhatok a polcok biztonságában. A föld végül elérhetőnek tűnik, de a zuhanás élményét nem spórolom meg. Elsuhannak a könyvek fentről lefelé, a színes gerincek és a polc szerkezete. Leérkezem.
Látom, hogy M. is guggol fent a könyveken, szólnom kell, hogy neki nem ugyanazt jelentik, mint nekem. Ne akarjon lejönni feltétlenül. De ő már ugrik is, fájdalmak között terül el a földön. Hát én nem akartam neki rosszat, nem akartam, hogy az én példámat látva megrokkanjon. Idősebb. Tudnia kellett volna, hogy amit én csinálok, az a nagyobb hülyeség, én vagyok az ő gyereke.
Közben egy magát számítástechnikai cégnek álcázó szekta többszintes irodájából keressük Erikkel a kiutat, és mint olyan sokszor ébren is, a tudat különböző bugyraiban járva, együtt állapítjuk meg erről a térről is, hogy velejéig romlott és gusztustalan - pedig egy letisztult iroda. A poklok érzékelésében nem különbözünk. Egyszer csak megpillantom Nagypapa szőnyegeit az iroda terében, különböző török holmik, kiterítve az otthonom. A 35 évvel ezelőttről ismert minták, formák és színek. Azok, amik a legtöbbet számítanak, amelyik színeknek nincs nevük, amilyen színek csak a gyerekkorban vannak. Erik figyelmeztet, hogy ezeket a számítástechnikai szőnyegmaffia tőlünk hozta el. A lakásunk ki van árusítva, és mindezért én felelek, én voltam az a balek, aki ezt engedte nekik. Emlékszik és már én is fel tudom idézni, hogyan vertek át. Éppen guggoltunk a nagyszobában. Nemcsak kifosztva, de hülyének is érzem magam.