2010 régebben volt, mint 2012, mégis jobban hasonlít a 2018-ra.
"Egy nagy lelki pofontól önmagam legeslegmélyére bucskázom. Szemügyre veszem magamat, gúnyolódom magamon, ugyanakkor egyre nő bennem a tisztelet: milyen csodálatos, hogy még az utolsó pillanatban is képes vagyok impozáns lelki megnyilvánulásokra! Még mindig milyen tiszta képet tudok kialakítani a világról! Lenyűgöző mindannak a gazdagsága, ami el fog pusztulni bennem; nem kell pirulnom magam miatt; legalább megpróbáltam."
Óriási logisztikai erőfeszítések előzik meg a két napos workshop alatti étkezésem megszervezését. A környéken semmi nem található, de ha található lenne, én akkor is az ott fellelhető élelem 2%-át fogyaszthatnám (mondjuk répát).
Vigyázni kell tehát. Nem akarom rögtön egy gusztustalan ebéddel elvágni magam a közösségtől, éppen most készülök csak az antréra.