"Egy nagy lelki pofontól önmagam legeslegmélyére bucskázom. Szemügyre veszem magamat, gúnyolódom magamon, ugyanakkor egyre nő bennem a tisztelet: milyen csodálatos, hogy még az utolsó pillanatban is képes vagyok impozáns lelki megnyilvánulásokra! Még mindig milyen tiszta képet tudok kialakítani a világról! Lenyűgöző mindannak a gazdagsága, ami el fog pusztulni bennem; nem kell pirulnom magam miatt; legalább megpróbáltam."