Egyfajta klasszikus rajongásra vágyom: udvarlásra, kedveskedésre, a nem létező erényeim elismerésére, ha a létezők nem ismerhetők el. Egy kis fantáziára és némi erőfeszítésre. A legitimált nárcizmus kiszervezésére, egy másik ember felé, felém.

Belekapaszkodhatsz, de nem muszáj.

Na de ennyi év után!

Mindenki jól néz ki.

Na és akkor a plasztik-shaming mellett van a szénhidrát-shaming, meg úgy általában a ti még tényleg nem tudjátok, hogy kell élni?-shaming.