Megint földhöz vágott a Nagy Földhözvágó. Csak egyetlen másodpercre vesztettem el a szerénységemet, azt is véletlenül, mert nem értem rá a szerénységre, egyszerűen folyamatosan sietnem kellett, és aki ilyenkor beszél velem, azt hiheti, hogy nem érek rá. Pedig a lelkem mélyén ráértem, de ez csak akkor derült ki, amikor ténylegesen lett időm és végignéztem magamon, és rosszul néztem ki és ott álltam érdeklődők nélkül. Mindeközben jól néztem ki, de menthetetlenül rosszul kinézőnek tűntem, mivel ennyire kongott a belsőm, aminek a kongását múlt héten még észere sem vettem, mert annyira siettem, kár, hogy megérkeztem, sürgősen visszamegyek sietni, ez, amikor van időm eszmélni, tűrhetetlen.
Szólj hozzá!
A bejegyzés trackback címe:
https://julisom.blog.hu/api/trackback/id/tr8815159378
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.