Egységnyi idő alatt egyre kevesebb dolgot tudok megoldani. Cserébe viszont látom, ahogy hullanak szét minden irányba, ez szép kép. Időben hozzáférhető, bejárható struktúra, a széteséstől 3D minden. Nem akartam a kubista klip főszereplője lenni, de ha magamba nézek, most sem lettem, mert én csak állok és figyelem.
Ugyanitt kérdezem pszichiáter olvasóimat: ez mi?
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.