Egységnyi idő alatt egyre kevesebb dolgot tudok megoldani. Cserébe viszont látom, ahogy hullanak szét minden irányba, ez szép kép. Időben hozzáférhető, bejárható struktúra, a széteséstől 3D minden. Nem akartam a kubista klip főszereplője lenni, de ha magamba nézek, most sem lettem, mert én csak állok és figyelem.

Ugyanitt kérdezem pszichiáter olvasóimat: ez mi?