Itt mindig én megyek meszebbre, én kerülök nagyobbat és én várok többet. Én pitchelek gyakrabban és én kérdezek először. Én kopogtatok és én zárom be az ajtót. Ha egy pillanatra ellankad a figyelmem, máris teljesen máshol ébredek, néha rosszabb, néha jobb helyen (ezt a másodikat szerencsének hívom).