"Sok veszteség ért már az éleben; egy dologról nem mondtam le: a folyó vízben mosogatásról!"
(Nagyanyám nővére, 1993)
"Sok veszteség ért már az éleben; egy dologról nem mondtam le: a folyó vízben mosogatásról!"
(Nagyanyám nővére, 1993)
Nem kell félni a mákszemektől, ha rátapadnak a fogamra, még talán jól is áll, lényeg, hogy nem látja senki. A hagymát sem kellett volna kikotorni délben a salátából. Ha hallanátok, ilyenkor miket mondok hozzá. Egyáltalában, a magam ura vagyok, sajnos azt csinálok, amit akarok. A találkozók egytől egyig elmaradnak, marad a pofátlan vacsora és én maradok magamnak.
Vajon ki nyer, a bennem élő perverz (minden érdekel), vagy a józan paraszt (rövid az élet, meta-életre nincs idő)?
Van olyan, hogy valaki nem jut oxigénhez a sötétség miatt. Hogy elveszíti a valóságérzékét egy sötét világdarabtól. Hogy ő a sötét világdarab. Ha aktív, ha nem (áll, felszik, beszél, jár), végig passzív marad. Örökkévalóság az a pár pillanat, amíg a Boxhagener Platzon egy fekete állat bundájában áthalad. Cselekvőnek álcázott áldozat. Ismerős jön, a feketeségben utat tör a refrén. Érzelmileg megoldatlan, ezért mindig visszatér.