Azt hittem, a Csinibabával az ilyen gáláns jeleneteknek is bealkonyult, de a hatodik kerületben megállíthatatlanul dübörög tovább a Kádár-kor. Munkaköri kötelességből naponta látogattam a kerületi tánciskolákat, amikor az egyik, omlófélben lévő helyszínen utánam lopakodott egy fiatal férfi, majd a folyosó sötétjében, a pergő vakolat elől elugorva, elém toppant, és megkérdezte, hogy felkérhetne-e egy táncra. Amikor udvariasan visszautasítottam, felajánlotta, hogy meghívna helyette egy somlóira, ha nem veszem tolakodásnak.

Somlói. Tánc! Tolakodás!

Angol és amerikai filmekben lehetett látni először azt a papírdobozos zsebkendő csomagolást, ami ezt az eddig láthatatlan, funkcionális tárgyat reflektorfénybe helyezte. Ha meglátok egy ilyet, még most is arra gondolok, hogy bekapcsolva maradt a kamera, és nem arra, hogy ki kell fújnom az orromat, vagy sírok.

Korábban a háborúk nem engedtek kibontakozni ennyi személyes válságot, egyértelműbbek voltak a célok.

Karafiáth Orsolya nyilatkozta egy vallomásában, hogy köszöni, le tudna mondani arról a pár jól sikerült novelláról, a múltról és az érzékenységről, annak érdekében, hogy boldog, kiegyensúlyozott életet élhessen.

Érdekes ennek a helynek a menedékként való működése. Körülbelül ötven éve jönnek ide, de lehet, hogy hetven.

Pár éve egy Donáth László nevű foxterrier kereste a gazdáját, azóta megjelent a Habony Árpád nevű nyúl és a Bangha Ferenc nevű pásztorkutya is a közösségi médiában.

Reggeltől koradélutánig úgy nézek ki, mint egy gyerek, délután kortalan vagyok, estére viszont meghozza a metabolizmus a kívánt eredményt, és fiatal felnőttnek nézek ki. Ilyenkorra jó időzíteni a megbeszéléseket, különben nem vesznek komolyan és mindenhez anyám írásos engedélye kell.

Amikor lett valakim, és az első 10 alkalommal meglátogatott, mindig úgy éreztem, hogy egy nagy bálteremben szerepelek.

Kikukázhatom még a kaktuszt is.

Azt álmodtam, hogy valaki többször elmondta nekem, hogy rétest szeretne?

"Magyarországon az orvoslás még korai stádiumban van, egyfajta értelmiségi szabadfoglalkozás."

Minden héten kialakul egy költséges szokásom.

Lehet, hogy a frissesség nem létezik? Soha életemben nem voltam még friss, csak izgatott, vagy nyugtalan.

Amikor tettrekész vagyok, akkor is rohadt fáradt vagyok. 

Ez a Kárpát-medencei szélcsendnek köszönhető? A pajzsmirigy alulműködésnek? Vagy ez privát?

Most, hogy lecseréltem a Papába csimpaszkodós gyerekkori képemet a telefonom képernyőjén egy durcás madárra, remélem, minden könnyebb lesz.

Ennyi idősen már nem kell  sem elmélyültnek, sem különösen érzékenynek lenni, hogy az embernek halálfélelme legyen.