Miután beengedett magához a nemzetközi konferenciákon kiemelkedően résztvevő Hajnáczky doktor, szakmai tudását és hatalmát megcsillogtatva megtagadta az F. doktor úrnál bejáratott beutalók kiadását - ezzel további 20 ezer forintos kiadásra és más intézmények közötti pingponglabdaként való pattogásra kényszerítve engem. Nagy nehezen elvégzett egy rákszűrést, miután imára kulcsoltam a kezem, mondván, hogy egy hónappal ezelőttre kaptam időpontot, pontosan egy hónappal azelőtt, de F. doktor úr nem volt elérhető, és erről engem a recepción, az érkezésem pillanatában értesítettek...

- A lényeget. Odakint sokan várakoznak.

...ezért hálás lennék, ha nem hosszabbítanák meg további 2 hónappal a várakozást - ezúttal már csak szemptemberre adtak volna ki időpontot -, mivel az időzítésnek az esetemben van jelentősége és nem pusztán a türelmemet tenné próbára.

Hajnáczky erre felemelte a mutatóujját:

- Tragikus esemény történt F. doktor úrral. Egy kis kegyeletet, ha szabadna kérnem, hölgyem. Nem érez szégyent? Maga itt ül, él és érvel, mi meg egy halott emberről beszélgetünk. Semmi tisztelet nincs magában mások életével szemben?

- ......

Önfeledten bámulja a monitort, belemerül az odakint, nálam nagyobb tisztelettel várakozók listájába.

- De van. Csak egy kicsit közben a sajátomat is féltem. Sajnálom. Nem mondták a recepción, hogy F. doktor úr nyaral, nyugdíjba ment, vagy meghalt. Csak azt, hogy mától nincs. Egyrészt szeretném mély részvétemet kifejezni a család és a kollégák felé, másrészt sajnálom, hogy kettejük közül éppen F. doktor úrral történt ez a szerencsétlenség. Nagyon fog hiányozni. Olyan emberi volt.