Amikor el kellett távolítani a fülem mögül egy púpot, de én úgy éreztem, hogy a fejemet távolítják el.

Szent.k. doktor tapasztalt, higgadt és egyszerre kedélyes ember, tiszta, megbízható és van tartása. Betegei életét lényeglátásával, megnyugtató hangszínével és empátiájával mindig megkönnyíti. Szakmailag is csak a legjobbakat lehet róla elmondani, kígyóznak a rendelője előtt a sorok. (Érthető, hogy Nataljához, az orosz barbárnőhöz senki nem akar kerülni, de Szent.k. doktor élesebb konkurenciaharcban is megállná a helyét.) Aki teheti, inkább egy teljes napot várakozik Szent.k. doktorra, akinek még a nyugdíjkorhatár fölött tíz évvel is sasszeme van és biztos kézzel fogja a szikét.

Amikor a keze alatt feküdtem, barátságos hangon beszélgetést kezdeményezett, hosszú percekig úgy éreztem magam a műtőasztalon, mintha csak fodrászhoz mentem volna. Miközben felinyitotta a fülem mögött a púpot, érdeklődött a szakmámról és sokat mesélt a családjáról. Három gyermek büszke apja, két fia és egy lánya van, de fordítva is lehetne, a gyerekek már felnőttek és szép egzisztenciát alakítottak ki, ugyancsak orvosként, illetve ügyvédként. Utána filmekről kérdezett. Szóba került a Saul fia. Mondtam, hogy a siker ellenére sokáig nem láttam, két évig tartott, mire rászántam magam. Nem bírom megnézni az ilyen filmeket. Azt mondta, hogy ő sem bírja, ebben egyetértettünk. Nem bírja - folytatta, miközben a harmadik öltést húzta át a fejbőrömön  - ezt a túlhajtott holokoausztmániát. Elég volt már ebből a zsidó témából. Mielőtt bátortalanul tiltakoztam volna a tűvel a fejemben, gyorsan áttért a migránsokra, akik terrorista-lavinaként söpörnek végig Európán, és veszélyeztetik a polgárok biztonságát és egzisztenciáját. Ugye egytértünk abban, hogy elveszik a munkánkat? Ugye.

Véleménytelen kis mókusként feküdtem tovább a ravatalomon. Nem vitatkozom. Már így is túl intenzíven hallom a saját koponyacsontom percegését.