Beszélgettünk egy kicsit a kortárs művészetről és úgy éreztem magam, mint amikor egy másik alkalommal próbáltam megmagyarázni, hogy az időjárási front nem hit kérdése (ahogy az sem, hogy magaslaton bedugul a fül), hanem tudományos tény és fejfájást okozhat. A kortárs művészet sem hit kérdése, csak a rossz művészetről kell menet közben hinni is valamit, a jó művészet (művészet) pedig működik, ha befogadják. De van, akinek minden sejtje tiltakozik ellene, a művészet számára nem része az életnek. Meg kell emberelnie magát, jobbá (szófogadóbbá) és hamisabbá kell válnia hozzá, akár az egészséges életmódhoz, vagy az adóbevallás megértéséhez. És még így is csak az értetlenség, a diszkomfort marad. A kortárs művészet pedig nemcsak nem érthető, de még csak nem is értékes. A romokat, a kopást és a már megszerzett értéket könnyebb katalogizálni, ellenben, ami most keletkezik, az olyan, mint a kínai áru.

Szerencsére bármikor meg lehet térni. Lehet, hogy egy sztrók is elég.