Tévedtem. Megdőlt a rekord: ma az igazgató asszony Szopó Attilánét ajánlotta a figyelmünkbe, amivel még nem is lett volna olyan nagy baj, talán meg tudtam volna győzni magam, hogy akusztikai baleset áldozata lettem, talán sikerült volna elhessegetni a kísértést, ha rögtön jön a következő mondat, és ha a kotnyeles gyakornok nem kérdez vissza ártatlan arccal, hogy "Elnézést, milyen Attiláné?", mire az Igazgatónő hidegvérrel és jól artikuláltan megismétli, hogy Szopó - amire nálam elszabadult a pokol.

Nem véletlenül nem dolgozom olyan munkakörben, ami diplomáciai készségeket igényel.

El nem tudtam képzelni, mi jöhet még az Irha Melinda után, de ez jött:

"Iskolánk pszichológusa: Görcsös Tamás".

fizikai tánc

Nem jellemző rám az elhamarkodott ítéletalkotás, de most már ki merem mondani: ez a bérlő egy gyakorló elmebeteg. Elköltözése óta, meghatározott ritmusban, két naponta még utánam dob egy levelet, hogy "Shame on you." Majd két nap múlva újra látom, hogy Joan írt, nem merem megnyitni, aztán elmegyek jógázni, visszajövök, elszánom magam, és ott a shame on me. Szerintem van egy ilyen draftja, mint másnak arról, hogy vezetek, nem tudom felvenni, vagy hogy értekezleten vagyok, visszahívlak. Mivel már réges rég visszakapta a pénzét, és egy pillanatig sem vitatkoztam vele se erről, se másról, ez valami kanadai hobbi lehet, vagy egy búcsúzkodó fordulat ("köszönöm a vendéglátást"), nem tudok másra gondolni.

A szomszédomba költözött tömzsi lány úgy tud haza rontani a munkából, mintha egyedül ő dolgozna az egész régióban, és az ő vállán kapaszkodna fel Magyarország elöregedőben lévő népessége a karosszékből.