Pihenésképpen indigó színre kell gondolni, de nekem mindig eszembe jut az indigó színnel az indigó, a Pelikán nyomattal a másik oldalán, a zizegő selyempapír, ami nemcsak másol, de mindent összefog, és bár lila, mégis inkább indigó, pelikánnal meg saját hanggal, mint egy szín, amire pihenni lehet. Aztán lilaként jön még a tintapárna és a gyerek pecsétkészlet, piros műanyag fogantyúkkal, ez is tárgy, nem egy szín. Még van hova fejlődni, amikor számokat hallok, akkor is mindig arra gondolok, hogy két alma, három krumpli, négy indigólila pelikán. Mondjuk harminchét éves korig meg kell szerezni az absztrakció képességét.