"Nem kellett volna jobban elemelni a valóságtól?" - kommentelő diszkrét javaslata egy költő oldalán.

Az szeretnék lenni, akinek a profilképéről nem derül ki, hogy melyik ő, mert mindig olyan sokan vannak.

Fontos megfigyelés: mindenki teszi a dolgát.

Gyakorlatilag teljesen ugyanúgy gondolkozom, mint Nabokov.

Az emberek elfogadnak minden formát és funkciót, kérdés és fenntartás nélkül, piramistól a melltartóig, kredenctől a munkafüzetig.

Milyen fárasztó lehet otthagyni egy sóhajtozó nőt. És hányszor megtörténik!

Hazafelé arról beszélgettünk, hogy a királynő mennyire progresszív. Keveset aludtam, vérvétellel és H. Évával álmodtam. Utóbbi felülmúlta önmagát.

Gyulladás, rend, komolyzene. Szavak, amelyek sokat jelentenek nekem.

D.-hez képest D. olyan hallgatag. Ez a gátlástalan közlékenység, minden érzet kihangosítása zavarbaejtő volt D-nél. D.-nél viszont nemhogy azt nem lehet tudni, hogy érzi magát, de azt sem, hogy itt van-e.

Jobbára mindenki őrült és magában beszél, aki nem, annak más betegsége van.

Sajnos találtam egy nagyobb acid techno gócpontot You Tube-on. Nincsenek nyugodt napjaim.

Értem én, értem én ezt a thanksgoditsfriday-t, de nem kínos a lázadással ilyen mértékben kiszolgálni a rendszert, ami ellen a lázadás történik? Van még egy csomó életlehetőség, nem csak az 5+2-es végrepéntek tengelyen lehet élni. Például ki mondta, hogy a hétvége feltétlenül jó lesz? Egy rossz hétvége sokkal szebb kapitalizmusellenes gesztus, mint egy feliratos póló.

Na, ha most a Papa élne, akkor rázná az öklét. És segítene. (Na nem nekem, a szíreknek!)

A minap vérvétellel álmodtam, aztán egy japán nő az ázsiai mintás, szép neszeszerét mutatta, otthon éreztem magam, mondom erre, hogy nekem is ilyen van, ráadásul egy egész készlet: egyiket bele lehet rakni a másikba, egyre kisebbek, elég meglepő, hogy eddig nem ismertük egymást, és most valamiből ugyanolyanunk van.

Amikor elmegy valaki, mindig emlékeztetnem kell magam, milyen gazdag életem is van. Olyan, hogy ennél nagyobb gazdagságot már nem is lehetne elviselni, az már csak kirakodóvásár. Gazdag vagyok. Sok mindenem van. Nem veszítek, visszazökkenek. Nem fog hiányozni. Nem lehetett volna. Sose kellett.

Gyengeelméjűnek gondol. Megkönnyítettem a dolgát. Mától semmilyen kísértést nem jelentek számára.