Sok a válság és kevés a katarzis. De jók a zenék.

"(Azt írom le, amitől meg akarok szabadulni.) Amit jónak tartok, azt nem írom le."

Negyed hét és negyed kilenc között:

vigyázni kellett Papára, aki összetörve, darabokban érkezett a házibuliba, rózsaszín inget és szűk, fehér farmernadrágot viselt, amit a hetvenes években sokan, a torkára pedig egy villanykörte volt szerelve, ami segített neki valamelyik életfunkciójában. Bár jól illett a környezetbe, biztos, hogy nem csak a karnevál miatt volt a nyakán. Össze volt törve, alig tartotta valami egyben. Fából voltak a tagjai, egyszerű fonalak közöttük a szalagok. Éreztem, hogy nagyon kell vigyáznunk rá, mert bármelyik pillanatban széteshet. Mondta is, hogy kriminális állapotban van. De azért részt vett. Aztán hirtelen a tenyerembe ugrott, kis, fürge, kitömött egérré változott, majd egyszer csak rápenderült az asztalra, és ott táncolt - de továbbra is nagyon érzékeny maradt. Ezt mindenki látta rajta, aki ismerte őt. 

Folyamatos metamorfózison megy át. Az ölelésből már fél éve minden alkalommal kiderül, hogy éppen milyen vékony, és hogy hány darabból áll. Hát, fogy. De még így is játékos.

Régóta foglalkoztat a kérdés: a ronda tárgyak oka. Amilyen elkeserítő a ronda tárgyak létezése, annyira megnyugtató is: mégsem lehet olyan opportunista ez a világ, ha ronda és nem hasznos tárgyak is elférnek benne. Ha ronda (de nem gonosz) tárgyak létezhetnek, és nem fenyegeti semmi a létüket, akkor még egy egész csomó minden részesülhet irgalomban. Sokfajta létezés felütheti a fejét. Nem kell mindennel elszámolni, nem kap büntetést az, aminek nincs igazolt értelme (mint például, hogy hasznos, mint például, hogy szép). A ronda tárgyak jelenléte a bizonyíték rá, hogy ugyanakkor képtelenség összevarrni a racionális világot, kormányok, divatdiktátorok, orvosok és tanítónők igyekezete ellenére, sosem lehet rend esztétikailag és erkölcsileg sem. Mert túl sok a hely, és ... bármikor bejöhet egy ellenőrizetlen, ronda tárgy. A ronda tárgy a rés a pajzson, a ronda tárgy a szabadság, a ronda tárgy esetlegesség, és biztosság helyett ekként az istenbizonyíték. 

Mindenki többet és jobbat érdemel.

Ma nem sikerült megvalósítanom az erőszakmentes kommunikációt. Legalábbis lengyelül. 

"Szépséghibás áruk boltja: Miért is lesz jobb ez a 2015-ös év?"

Miért? - csillan fel a szemem.

Nem is az a megrendítő, hogy Margitnak fél szeme van, hanem az az idült vigyor az arcán. És minden egyszerű szituációt megmagyaráz. A konyhában étkezésről beszélünk, a csapnál meg vízről, meg hogy ki hova áll. Aztán villanykapcsolásról és megint étkezésről. Szeptemberben kapott kitüntetést. Világok, amelyekhez nem szerettem volna tartozni.

Jó időérzékkel rendelkező férfit keresek élet leélése céljából.

Ne haragudjatok, most lusta vagyok süteményezni, éppen dolgozom.

Nem is hívnám összeveszésnek, inkább csak közös csodálkozásnak afölött, hogy még mindig milyen rosszul jövünk ki.