Hányszor mondjam, hogy nem passzív agresszív vagyok, hanem agresszív?!? Ez mára már szinte szubkulturális jelenség.

Megvan. Ez ugyanaz az érzés, mint régen a kórusban. A spirituális átszellemültség és az inkompetencia permanens érzése. Úgy csinálok, mintha tudnék kottát olvasni, ott vagyok, részt veszek, imádom a zenét. De nem értek hozzá. Kínos nekem, hogy a többiek nem blöffölnek. Egy idő után elárulom, hogy nem tudok kottát olvasni. De addigra már senki nem hiszi el nekem. Muszáj maradni.