Alázat és neurózis.

Kaptam szóróanyagot postán: ingyenes lakossági hallásszűrés. Majd nem sokkal később még egyet: "mondom ingyenes lakossági hallásszűrés". Jól van, nem vagyok süket.

Gondoltam, H. Á., akitől a kezdetektől fogva B. Á. néven futó email címről kapok leveleket, ezt a nevet a régóta napirenden lévő névváltoztatás előfutárának szánta, mintegy ismerkedve, barátkozva az új identitással. Múltkor azonban a szemem láttára egy eddig ismeretlen postafiókot nyitott meg, amely szintén nem a saját nevét viselte, és még csak nem is a kreált, de számomra már jól megszokott B. Á.-t, hanem egy harmadikat: K. Á. Más ennyi idősen a születendő gyermeke nevén morfondírozik. Már várom, mikor kapom rajta, hogy egy harmadik címről H. Amaryllis néven levelez - semmin sem lepődöm meg, amióta tudomásomra jutott korábbi barátom leánykori neve.

Korábban, amikor fogmosás közben számoltam (40 bal oldalt lent, 40 jobb oldalt lent, 40 bal oldalt fent, 40 jobb oldalt fent - bár fent mindig kevesebb lett, gondolom, az alátámasztás hiánya miatt -, 35 a belső éleken elöl fent és lent, 25 a külső éleken bal és jobb oldalt, persze körkörösen, nehogy lemasszírozzam a fogínyt), volt egy olyan érzésem, hogy kényszeres vagyok. Amikor nemrégiben kiderült számomra, hogy minden jógagyakorlat, relaxáció és önszugessztió kényszeres-számolás alapú, megnyugodtam: ezek szerint nem volt túlzás. Szóval csak megéreztem a világ vánszorgását és ösztönös fegyelmet gyakoroltam, amikor az életet számon tartottam és csoportosítottam. Semmi önfeledt hadonászás a fogkefével.

(Ez a rész nem a rozsdásodásról fog szólni.) Az anyagok divatja mindent letarol: az, hogy valami elég kortárs-e, azon múlik, hogy milyen anyagból készül. Az anyagokról lehet felismerni az évtizedeket, és az évtizedek segítenek eljutni az anyagokhoz. Az anyagokat egyszer kitalálják, azután nincs több eredeti, feltűnő gondolat, csak törvényszerű anyaghasználat, amíg az anyagnemzedék ki nem fúj. 

Ugyanez a hangzásnemzedékkel, szintaxissal, témával és kompozícióval - a teljesség igénye nélkül. Valamilyen anyag hirtelen nagyon fontos lesz, megmagyarázhatatlanul előtérbe kerül, konszenzuális libidó tárgyává válik, és ami tartalmazza és kifejti ezt az anyagot, óhatatlanul sikeres lesz.

Annyira hangos volt. Nehéz megszokni, hogy nincs itt. Nem pont az őrület zaja hiányzik - a humor meg a jámbor jóindulat a páros napokról. Egy igazi kereszténnyel kevesebb.

Anyám az egekbe tör. Nekem hiába mondja, hogy nem vallásos, a konyhában már a plafonig ér a kultúra, a szellem átvette uralmát a ház fölött, és az utolsó, pókhálós sáv a mozsarak és a száztíz éves kuglóf forma fölött is megtelt Freuddal, Klee-vel és lesende Frauennel. 

Ha az iskolában tanítanának transzcendenciát, nem kezdene el minden pedikűrös a negyvenhez közeledve belső utakkal foglalkozni, és rengeteg pénzt kiadni rá vagy keresni vele.

Vonulok át egy szociológusoktól övezett folyosón, egy csapattal, ahonnan mindenki shoppingolni volt. Már éppen megvetném őket ezért, mire magamra nézek és meglepődöm: egészséges fogyasztó vagyok, arcomat kicsípte a hideg, stílusomtól idegen Burberry poncsót viselek, és az én kezemben is papírzacskó, cipős dobozzal. Nem tagadhatom le, hogy én is bevásárolni voltam, és most valami olyannak örülök, amiből a társadalom nagy részének nem jut. Szégyenkezem és tudomásul veszem, hogy így nem nyerhetem el az aznapi vezető szociológus rokonszenvét, abban a kis kémiában meg, ami korábban kialakulóban volt, végképp nem bízhatok. Se társadalmi lelkiismeret, se szerelem. Elhamarkodottan élveztem az életet.

Minél több használati tárgy (gemkapocs, háztartási kisgép) jelenik meg a lakásban, M. annál több lehetetlen szokást fejleszt ki velük kapcsolatban. Minél több segédeszköz, annál több rossz használat. Minél több segítség, annál több probléma.