Vonulok át egy szociológusoktól övezett folyosón, egy csapattal, ahonnan mindenki shoppingolni volt. Már éppen megvetném őket ezért, mire magamra nézek és meglepődöm: egészséges fogyasztó vagyok, arcomat kicsípte a hideg, stílusomtól idegen Burberry poncsót viselek, és az én kezemben is papírzacskó, cipős dobozzal. Nem tagadhatom le, hogy én is bevásárolni voltam, és most valami olyannak örülök, amiből a társadalom nagy részének nem jut. Szégyenkezem és tudomásul veszem, hogy így nem nyerhetem el az aznapi vezető szociológus rokonszenvét, abban a kis kémiában meg, ami korábban kialakulóban volt, végképp nem bízhatok. Se társadalmi lelkiismeret, se szerelem. Elhamarkodottan élveztem az életet.