Utazunk, tele a lelkem mocskos ipari tájakkal.

"A falon egy nyíl az utca másik oldalán lévő fotográfus felé mutatott, ahol húsz percen belül bárki megkaphatta önmaga szánalmas képmását: hat darab azonos fizimiskát."

"A csillagoknál vidámabban és elevenebben ragyogtak egy fekete háztetőn az egymás után előugró tűzfényű betűk, felsorakoztak, majd egyszerre vesztek bele a sötétbe. "Ez... tényleg... lehetséges" - mondták a betűk szaggatott neonsuttogással, majd az éj egyetlen bársonysuhintással elsöpörte őket. Aztán újra lopakodni kezdtek az égen: "Ez ... tényleg..."

"Dús, sötét szemöldökét, amely Klarát két drága szőrmedarabkára emlékeztette, hol összehúzta, hol visszaengedte, sima homlokán lágy redők vonultak át."