"Számomra a kozmosz fekete, mindenekelőtt fekete, mint valami örvényekkel, torlaszokkal, elöntött árterekkel teli, zavaros, fekete áradat, szennyesen hömpölygő fekete víz, s a belebámuló ember" - kezdődik apám kedvenc regénye. Éreztem, hogy már nem fogom őt utolérni az elolvasásával, nem siettem vele.