Ha lesz gyerekem, sose fogom arra biztatni, hogy ételből rakjon ki mosolygó arcokat. 

Álmomban volt egy kicsi gyerekünk (nem teljesen friss, de kisbaba), akiről teljesen megfeledkeztünk, és persze végül nekem jutott eszembe (akárcsak az, hogy meg kell locsolni a növényeket). Odahoztam, majd nekiálltunk valami könyvet keresni neki. A háztartásunk jó dolgokat ígért a számára: voltak könyv méretű, címlapnak álcázott csokoládék is a könyvek között. Egymás után forgattuk a Búvár zsebkönyveket, ez jó lesz, ez is, mivel szórakoztassuk még, amikor a kezembe akadt a Kultúrnövények című Búvár zsebkönyv, de Á. azt mondta, hogy azt hagyjuk, az túl lapos lesz a gyereknek. 

És egy ponton G. is felhívott, hogy előálltak a székek, amiket kértem, van közöttük biedermeier, nekem egy ilyen bordó-arany csíkos bársony huzat tetszett meg, de hogy mikor kértem tőle a székeket, arra nem emlékeztem. Csak azt tudtam, hogy ez neki is csak egy apropó volt, hogy végre felkeressen.