Álmomban volt egy kicsi gyerekünk (nem teljesen friss, de kisbaba), akiről teljesen megfeledkeztünk, és persze végül nekem jutott eszembe (akárcsak az, hogy meg kell locsolni a növényeket). Odahoztam, majd nekiálltunk valami könyvet keresni neki. A háztartásunk jó dolgokat ígért a számára: voltak könyv méretű, címlapnak álcázott csokoládék is a könyvek között. Egymás után forgattuk a Búvár zsebkönyveket, ez jó lesz, ez is, mivel szórakoztassuk még, amikor a kezembe akadt a Kultúrnövények című Búvár zsebkönyv, de Á. azt mondta, hogy azt hagyjuk, az túl lapos lesz a gyereknek. 

És egy ponton G. is felhívott, hogy előálltak a székek, amiket kértem, van közöttük biedermeier, nekem egy ilyen bordó-arany csíkos bársony huzat tetszett meg, de hogy mikor kértem tőle a székeket, arra nem emlékeztem. Csak azt tudtam, hogy ez neki is csak egy apropó volt, hogy végre felkeressen.