Ma este ezek közül az emberek közül valószínűleg senki nem készült banánt enni. Mégis, amikor banánt osztottak, hirtelen mindenki megette az övét, én is.
Szólj hozzá!
Ma este ezek közül az emberek közül valószínűleg senki nem készült banánt enni. Mégis, amikor banánt osztottak, hirtelen mindenki megette az övét, én is.
Én most már soha nem szabadulok meg ettől a kosztól. Alapélményem, hogy az osztálytársaim nem értik ezt a flórát és faunát, és hogy még a környező, kelet-európai értelmiségiek és a heroinisták is tisztességesebben élnek, mint mi a könyveink között. Nekem már a gyerekszobámat is benőtte a moha. A világirodalmi lexikon gerincén kezdett előtüremkedni, azon, amin számolni tanultam, de aztán beborította az egész német romantikát és a pszichoanalitikus szakirodalmat, amit anyám a gyerekszobának nevezett könyvtár teremben, a rácsos ágyammal átellenben, a falat teljes széltében és magasságában tagoló könyvespolcon sorakoztatott fel. Mindenki úgy tekint ránk, mint egy állatkert lakóira, a "tudás" az utolsó, ami eszébe jut az osztálytársaimnak erről a látványról. Persze, paraszt mind. Mindössze egyetlen kifinomult pszichológusnő fordult meg nálunk, aki azt találta mondani, hogy egy gyereknek mekkora öröm lehet egy ilyen tágas lakás (tágasság = öröm, tágasság = jó, de hol a papa?, tágasság = szabadság, tágasság = hol egy másik gyerek, akivel legalább össze lehetne veszni?).
Emlékszem, egyszer vendégségben voltunk barátainkkal Budán, ahol egy páréves gyerek összenyálazott egy egész doboz kiborult Plusssz pezsgőtablettát, és a barátaink elképedve ingatták a fejüket, hogy micsoda háztartás ez, ahol csak így a gyerek szájába borul a pezsgőtabletta, mire mondtam, nyolcévesen, hogy felőletek akár én is összenyálazhattam volna egy duplacsomagot, csak éppen én már akkor is hypochonder voltam, azért nem tettem, de ők tagadtak, ugyanmár.
