Sok kistanár fordult meg nálunk, amikor alsósok voltunk, és mindegyikkel történt valami. Az egyikük hasfájásra panaszkodott, és hanyatt fekve, könnyek között töltött egy órát a hátsó padban (lehet, hogy az van neki?), a másikuk gyorsan elment szülni ("Kati néni ma életet adott egy gyermeknek"), a harmadik óra közben kirohant és az ablaknál lamentált (Barbara néni nincs jól). A lelkük mélyén nem vágytak a tanári pályára.