"European and American women are too arrogant for you? Are you looking for a sweet lady that will be caring and understanding?   Then you came to the right place - here you can find a Russian lady that will love you with all her heart."

(Kár, hogy erről az a Russian lady jut eszembe, akitől Barna kapott egy "Thank you for fucking friendship" feliratú karkötőt, amit "Thank you for friendly fucking"-ra is át lehetett volna hímezni. Persze addigra már valóban csak barátok voltak, de tudták, amit tudtak és kis időre gyötrő féltékenységet okoztak nekem ezzel a csalással.)

Közel állok hozzá, hogy mindent egyetlen mozdulattal felborítsak, és Kolhaas Mihályként zúzzak végig az Ibériai-félszigeten. Tény, hogy nem vagyok jó diplomata, de ezek a spanyolok - mint a hülyegyerekek.

Akibe szerelmes vagyok, annak a holdudvara is fetisizálódik, és egy-két arra érdemtelen ember is kap ebből a szentségből, és kell vagy nem kell, zsebre teheti a szívdobogásomat. Ezek az emberek mindig mások, fogalmuk sincs magukról, könnyelműen élnek és szégyentelenül válnak szentté, a legalja is. Féltékenység övezi őket és csodálat, hogy megérinthették Annak a köpenye szegélyét. Márkákkal nem lehet levenni a lábamról

Give us the equipment you promised! And please don't tell me, you give us "the place and the time" as you wrote before. I don't want to start a philosophical discussion about the fact: this time is given by ourselves.

Beautiful Russian ladies            European and American women are too arrogant for you? Are you looking for a sweet lady that will be caring and understanding?    Then you came to the right place- here you can find a Russian lady that will love you with all her heart.

És a fotósnak több alkoholra van szüksége, mint nekem. Ráadásul Hubertusra.

Levelezésem hátteréül a Buszmegálló nevű sablont választottam, amin - bár elvileg követi az időjárás alakulását - függetlenül a napsütéses órák számától, szinte folyamatosan esik az eső.

Ilyen lehet a vizsgaidőszak a SOTÉ-n. (Hogyhogy volt időm ezt leírni?)

"Valami, amiről nem tudjuk, hogy mi, valószínűleg csinál valamit, de nem tudjuk, hogy mit."

(valami fizikus)

Orbán Viktorral utaztam a metrón, egy Story magazin volt nála, mellettem ült, és barátságosan beszélt hozzám. A cinizmust félretette, nem akart tetszeni, esendő volt. Talán a népről volt szó, de nem magyarozott, nem nemzetizett, hanem csak diskurált. A Story magazin a kezében arra vallott, felismerte a magyarság tényleges helyzetét. És külön nagyon kedvesnek éreztem, hogy ezt megosztja velem.

Láttam Ákost dolgozni, és kiderült, hogy elég jó az Indesign-ban. Neonzöld feliratok vibráltak a munkáján, és elég nagy biztonsággal kezelte a programot.

Nagymama háza, Nagymama vára, Madách házak lépcsőháza, a kőlépcső most falépcső (hétfő: lépcső - gyerekkori osztályozás. Kedd: zsiráf, szerda: holdvilág, vasárnap: holdvilág megint). Ebben a definíció nélküli univerzumban megyek fel a lépcsőn és egy kesztyűboltba érkezem, ahol ott van Nagymama és egy fél pár türkizzöld, kétujjas, vízálló kesztyű esik le a földre. Egy ilyen kereskedelmi gesztus, mint hogy valami leesik az akasztóról a földre, egy ennyire fogalmak nélküli gondolkozásban - ennyi az álmom. Semmi értelme, csak az, hogy felidézhetem a Nagymamát. Az anyai energiát, május első vasárnapját.