A VÉR, AMI MA SEM VÁLT VÍZZÉ

 

 

 

Szerdán telihold, eltelt a 28 nap is, sejtettem, hogy most kezdődik. Nagyon megörültem, hogy a megfelelő pillanatban ért, nincs meglepetés, csak a természet kiszámítható ajándéka. Sehol egy folt.

Két percre rá elvágtam a lábam borotvával, megállíthatatlanul folyt a vér a lábamon, ahogy letöröltem, újra indult a csík, perceken belül az összes elérhető textil és műanyagfelület vérben úszott. A törülközőből csavarni lehetett, a nadrágról és a fehér trikómról még órák múlva is vért sikáltam. Mostam, mint Ágnes asszony, mostam zuhany alatt, nyilvános mosdókagylóban, aztán fogtam egy véres hajszárítót, és bezárkóztam vele egy helyiségbe, amely végre ártalmatlanná tett.