Akibe szerelmes vagyok, annak a holdudvara is fetisizálódik, és egy-két arra érdemtelen ember is kap ebből a szentségből, zsebre teheti a száraz torkomat és szívdobogásomat. Ezek az emberek mindig mások, fogalmuk sincs magukról, könnyelműen élnek és szégyentelenül válnak szentté. Féltékenységgel és csodálattal veszem körül őket. És változnak időről időre, mint a Híradó főcíme, vándorol az aura, nincs igazság, de legalábbis nincsen személyesség, hol ez, hol az a szent.