Ami a nyilvános énemet illeti, létrehoztunk egy csoportot, ezt még Bálint ágyából levelezem le (nemnyilvános én). Aztán üresen kongó esték és sötét vendéglátóhelyek, leöntött faasztalok, tágra nyílt szemek. Mélyen lakozik a félelem. Legyen vége a bénító rémületnek, és fenyegetést ne kelljen átélni soha többet az életben. Lehelet bennszakad, lehet, hogy nem kellek - van egy ilyen homályos és egyre tisztább érzésem.

Mi a jövő?