"Szevasz, semmi baj, duplán levertem a barátodon.

J."

Napi két-három ehhez hasonló sms érkezik:

"Szevasz, bocs, ha fasz voltam, amikor talalkoztunk, asszem hulyesegeket beszeltem. Nem teljesen tisztak az emlekeim sajnos.
S."

büntetés a sajtószabadságért

[tüntetés a sajtószabadságért]

Magyarország, világvége

[Magyarország világcége]

Laci (50) - elterebélyesedett volt pantomim színész, perverz. Verbális frottőr, gátlástalan verbalizálási kényszerrel. Egy életen át sértett egó tolakodásával közeledik minden emberi lényhez, nyájassága mögött túlfűtött önértékelés és agresszió tombol.

Laci - mind küllemében, mind helyzetfelismerő képességében - kísértetiesen hasonlít a Fúzió Rádió két gyengeelméjű öregjéhez, akik valaha tiszteletreméltó műveltséget szereztek, de úgy süvített el mellettük az élet, mint a Beszterce ostroma grófja mellett az a három évszázad, amit hatalma kiépítésekor kifelejtett a számításból. Pedig akkor még csak az 1800-as éveket írták.

Azt hiszem, rájöttem, az ösztönös osztályharc mellett milyen okból ért véget a barátságunk K.-val. Egyértelműen az impotens múltjára emlékeztetem őt. Azokra az időkre, amikor még nem csinálta azt, amit szeretett volna - ezalatt én végig jelen voltam. És K. retteg a regressziótól. Meghaladott.

Az osztályharc része lehet az övénél kényelmesebb helyzetem vagy vélt sikerek keltette irigység,  de van egy mindennél riasztóbb lehetőség: mégpedig az, hogy amíg én féltékenységről vizionálok, ő egész egyszerűen csak rossz véleménnyel van rólam és a teljesítményemről.

Persze, és jön a szociális lavina: hogy mások a barátaink és a céljaink és még sorolhatnám.

Ugyanennek a kimondatlanságokon alapuló leépülési képletnek vannak háborús megfelelői is, de nem akarok ilyenekről fantáziálni, hanem örülök, hogy béke van, így valami személyiségünk egészét megrengető tragédia helyett csak a passzivitás illetve a megszűnés marad.

Egyébként meg kiderült, hogy az újlovag, akivel színházba készülünk - és előreláthatóan ő valóban el is fog vinni  (miért pont ő?) - opiátfüggő. És úgy megeredt a nyelve a telefonban, hogy nem volt az a hypochondriámról szóló történet, amivel belefojthattam volna a szót. Nem is akarom. Az ismerkedés területét ezennel átcsoportosítom az éjszakából egy keresztény rovargyűjtő  szakkörbe.

Szerda?

Ssssz!

Akarsz te egyáltalán találkozni?

De szigorú vagy. Persze.

Akkor jó neked valamelyik az elmúlt hónapban felajánlott időpontok közül?

Nem. De hát mindketten nagyon elfoglaltak vagyunk. Nem csoda, hogy nehezen jön össze.

Szerintem te nem akarod, hogy találkozzunk. Úgyhogy ne találkozzunk.

De szigorú vagy!