Az álmaim még mindig nem elfogadhatók: nehezen felidézhetők,  fájdalmasak és nincs kifutásuk. A szereplők köre mindenesetre bővül, helyszínnek pedig itt a gyep. Sztenderd: visszautasítás és nyilvános megalázás, heti hétszer. Ünnepelni fogom az első hetet, amikorra ez a motívum kikerül a metafizikus tartályból.

Reggeli a város legnárcisztikusabb emberével. Érzelmileg kevéssé kielégítő. Egyedül a szemet pihentetni, ehhez is vannak előnyösebb és kevésbé előnyös fénytörések. Napszakból azért továbbra is az este a kedvencem, kilenc óra. Ronda vagyok, ő a máz megóvásával van elfoglalva. Ez minden. Önelégültség, farkasmosoly, vérlázító sznobéria. Május lett. Vacsora egy lúzerségig szerény fotóssal, aki pofára ejtette magát és ebből csinált művészetet. A maga nemében merész, meg meri fogni nők hideg kezét, ezt senki sem remélte. Mostanra szép lettem, pedig ide ez nem kell. Fáradt vagyok, hasonlítunk is, úgyhogy hazamegyek aludni.

Bevált, rossz stratégiák, következmény nélküliség.

Nemrég megtudtam a volt barátom leánykori nevét.

A semmi nem elég jó. Senki nem elég jó.

A semmi nem elég jó. A senki nem elég jó.

És technikai tunyaság.  

Szellemi restség.

Árnyékolt tudat.

Köd.

Sok férfi, kevés akarat.

fogalmi zavar elhárítás

[forgalmi zavar]

- mintha csak az Európa Kiadót hallanám

Mennyi minden van odakint az utcán. Metafizikai érzékenységem az újjáépítés napjaiban cserbenhagyott: ez itt egyáltalán nem az a fantasztikus szemét, amire fogékonyabb napjaimból emlékeztem, hanem csak szemét.

És holnap, kérjük, tiszteljék meg figyelmükkel Nők a pálya szélén című performanszunkat, ahol hat évvel ezelőtti, kizsűrizett vizsgamunkáinkból válogatunk.

(Remélem, nyilvános énem és a Nyilvános énem között továbbra is megbízhatóan  tátong a szakadék, így nem kell attól tartanom, hogy a személyes felületen közzétett  kritikai megjegyzéseim révén marketing-csapdába kerülök, lenullázom a felelős felületemet és magammal rántom az egész szakszervezetet.)