"Barátnőm albérletet keres. Jó a humora, szép is, pénze az nincs. Beköltözne pár hétre. Nyugodtan használjátok a testét."

Csodálatos a fény, ami elárasztja a szobát és ami elárasztja zseniális festők napfénnyel elárasztott szobákat ábrázoló képeit.

Intim dolog az intimitás, nem lehet csak úgy ripszropsz bárkivel megteremteni.

Bármit hallotok, higgyétek el! Igaz!

Azt szeretném hallani egy felsőbb hatalomtól: Ne pazarold az idődet nosztalgiára!

Az internet nem kínál megoldást a problémámra.

A seggbekúrós filmemnek köszönhetően, mint a filmes pályázat nyertese, hétvégén a Pszinapszis vendégszeretetét élvezhettem. Nagyvonalú ajánlatuk 1 db. napijegyre szólt, 1 fő számára. Mint ünnepelt filmrendező, választhattam tehát, hogy a pénteket, a szombatot vagy a vasárnapot szeretném az angyalföldi művház jeges magányában tölteni. (Nem vág földhöz semmi: olyan pályázattal is találkoztam már, ahol a logótervező jutalma az volt, hogy logója, ígérik, bögréken és pólókon fog megjelenni.)

Gondoltam, kipróbálom.

A foglalkozás egy üres óvodában zajlik. Zavartalan, békés légkör uralkodik egy üres óvodában, apró cipők és zöldnövények mindenhol, mindent játékok, színes rajzok és a fejlődés légköre ölel körül. Amikor beeresztenek, ócska zene szól, hogy a csoport tagjai feloldódjanak. Bevezetésképp - mert a rendezvény véletlenül rá lett szervezve a Költészet napjára -, a terapeuta felesége, akinek az arcbőréből ítélve nehéz élete lehetett, rekedt hangon egy József Attila verset olvas fel. Megfeszülnek az izmaim. A csoportvezetőnek széles és fényes képe van, egy becstelen mágusé, nyakában az élet jele egy medálon. Aláíratja velünk, hogy mindent elhiszünk.  Itt ólálkodik körülöttünk az angyalföldi buddhizmus, a zene egyre ócskább dallamokat prüntyög. A csoport érdeklődő és nyitott emberekből áll, akik ma valamit meg szeretnének tanulni magukról. Ez a sok nyitott, fejlődésre váró, sétáló lélek, kitárt szív és kereső tekintet!

Lelki segítőink gyakorló érzelmi analfabéták, gátlástalanok, ostobák, ízléstelenek. És hétfőn felveszik érte a pénzt. A társas élmény sokakat felold, tapsra fejlődünk, háromra mindenki felismeri az anyja hibáit és leválik az apjáról. A foglalkozás sikeres volt, megtanultam, hogy többé nem szabad túlságosan nyitottnak lennem.

A nyúló dolgok embere vagyok, mély életstratégia ez, filozófia és fiziológia. Hányás helyett hányinger a sorsom. Baleset helyett az elmélkedés. Ha szabad ilyet mondanom, lehet, hogy szeretnék egy kisebb balesetet. Nyújtva vagyok beteg és nyújtva gyógyulok. Ha cselekszem, amögött valahol elnyúlás van. Mindenféleképpen előbb kellett volna, gyorsabban, magasabbra és erősebben.

Bármi is legyen, állhatatosságot igényel.

Várom már. Mikor jön a Nagy Tavaszi Mérgezés vége.