Azt hiszem, rájöttem, miért ért véget ez a barátság. K.-t egyértelműen az impotens múltjára emlékeztetem. Azokra az időkre, amikor még nem csinálta azt, amit szeretett volna, és amiben én végig jelen voltam. Retteg a regresszív identitástól.

Meg a negatív energiáimtól. Attól fél, hogy őt is lehúzza a trébe. Másrészt attól fél, hogy az impotencia (a jelenlegi / az enyém) fertőző. Ha pedig épp potens vagyok, fél, hogy ő nem az, és alul marad a versenyben.

Milyen verseny? Kérdezem én.

Meg az is van, hogy szimplán nem érdekli, mi van velem. "Meghaladott."